Végre-végre szorulni látszik a hurok Gyurcsány nyaka körül:
"Budai Gyula úgy véli, hogy a sukorói kaszinóberuházás ügyében csak az általa csatolt iratok alapján egyértelműen állítható: nem kerülhető meg Gyurcsány Ferenc büntetőjogi felelőssége. A volt kormányfő mentelmi jogával kapcsolatosan a fideszes politikus úgy fogalmazott, folytatódik a nyilatkozatháború közte és a Legfőbb Ügyészség között."
Sajnos még nem látszik tisztán, hogy csak a szokásos fideszes "nem vagyunk úgy öltözve" -típusú parasztvakítás zajlik, vagy tényleg rács mögé akarják dugni a fő elkúrót. Pedig ebben a kérdésben nincs helye finnyáskodásnak: ha valaki igazán megérdemli, hogy az elmúlt gyászos időszakért bűnhődjön, az nem más, mint Gyurcsány Ferenc. A személyes felelősségre vonása mellett szóló érvekkel pedig lehet vitatkozni, csak nem érdemes.
Egyrészt a fidesz alapvető erkölcsi kötelessége, hogy ne hagyja futni Fletót. 2006-ban ugyanis minden eszköz a kezükben volt ahhoz, hogy elkergessék a kormányt, ám ezt hosszú távú politikai érdekeik miatt nem tették meg. Ha akkor Ferencet lemondásra kényszerítik, morális értelemben bűnös lett volna, ám büntetőjogilag megálló ügyet sokkal nehezebb lett volna találni ellene, legalábbis az október 23-i események előtt. Mostanra azonban amellett, hogy pártját is padlóra küldte, áldásos kormányzásának köszönhetően könnyen lehet majd olyan ügyet találni Gyurcsány ellen, melyben büntetőjogi felelőssége megállapítható.
Másrészt az az érv, hogy egy ilyen, politikailag motivált jogi eljárás, leszámolás precedenst teremt, és erre hivatkozva később a másik oldal is élhet hasonló eszközökkel, nem ellenérv, hanem éppenhogy az egyik legfontosabb argumentum az eljárás megindítása mellett: ezután ugyanis joggal kell majd mindkét oldal politikusainak attól rettegnie, hogy piszkosságaikért kormányváltás esetén bűnhódniük kell, ennél jobb helyzetet pedig aligha tudnánk elképzelni. Természetesen mindez csak abban az esetben érvényes, ha a fidesszel szemben, mely a jogállamiság biztosította kereteket kétharmados, de amúgy legitim többsége birtokában nem túl elegáns módon feszegeti, az mszp nevű alakulat, mely kormányzása alatt a jogot pillanatnyi érdekei szerint vagy semmibe vette, vagy saját kénye kedve szerint értelmezte, végleg a süllyesztőbe kerül.
Harmadrészt tehát, amennyiben Gyurcsányt elítélik, megnyílik annak a lehetősége, hogy az MSZP nevű bűnszervezetet úgy ahogy van felszámolják. Éppen itt lenne az ideje, hogy Magyarország második legkártékonyabb szervezete is az első helyezett SZDSZ sorsára jusson. Aki pedig hüledezik, szélsőségesnek, antidemokratikusnak tartja ezt az igényt, az pedig hüledezzen egyrészt a cseh lusztrációs törvényeken vagy a keletnémet komcsik eltakarításán, másrészt azon az abszurd helyzeten, hogy nálunk a rendszerváltás után a szervezeteit, hálózatait, anyagi forrásait sikeresen átmentő, mi több, gyarapító baloldal helyett az elvileg a rendszerváltást kiharcoló jobboldalnak kellett szinte a semmiből újjáépítenie magát. Éppen itt az ideje a baloldal megújulásának, és ha ez nem megy neki magától, akkor éppen itt az ideje, hogy segítsünk neki ebben. Az MSZP végleges eltakarítása színtiszta nemzeti érdek.
Negyedrészt, mintegy mellékes érvként érdemes a fideszesek számára azt is megemlíteni, hogy Gyurcsány elítélése komolyan erősítheti, az eljárás elsunnyogása vagy eredménytelensége pedig komolyan gyengítheti a kormánypárt pozícióját a Jobbikkal szemben. Az elmúlt időszak Jobbik-ellenes machinációinak fényében persze csak remélhetjük, hogy nem ez lesz végül a döntő érv.
