Nincs is talán vérlázítóbb annál, mint amit a szocik és megrögözött baloldali hívek jelenleg előadnak. Miután átadták nyolc éves áldozatos ténykedésük eredményét, egy romhalmazt, most annak drukkolnak, hogy Orbánék ne tudjanak vele mit kezdeni. Drukkolnak a svájci frank árfolyamának, az IMF-nek, féltik a demokráciát (ők féltik, érted, ŐK!) a MAL-törvény kapcsán, most pedig éppen annak drukkolnak, hogy az energetikai, távközlési, és kereskedelmi szektorra kivetett adók "áldozatai" sikeresen át tudják hárítani veszteségeiket a fogyasztókra.
Kiforrott közgazdasági logika mentén gondolkoznak most is. Ugyanazon logika mentén, mely szerint az emberekre kivetett adóemelés automatikusan és előre pontosan kalkulálhatóan bevételnövekedést, az adócsökkentés pedig per definitionem bevételcsökkenést jelent. Az elmúlt években számtalan példát láttunk arra, amikor ezen általános iskolai szintű szemléletmódot nem igazolta vissza az élet.
Nincs ez másként ebben az esetben sem. Az ugyanis, hogy mekkora arányban képesek, illetve hogy képesek-e egyáltalán áthárítani a zemberekre a költségeket a termelők, rengeteg tényező függvénye. Függ attól, hogy mekkora a kereslet rugalmassága (pl. kenyeret akkor is ugyanannyit veszünk, ha drágul, chipsen, villanyon, benzinen viszont tudunk spórolni), és nagyban függ attól, hogy az adott piac mennyire monopoliszitikus jellegű. Éppenséggel pont a monopolisztikus piacon, ahol az árat nem a kereslet és a határköltség függvények, hanem a profitmaximalizálásra való törekvés határozza meg, előállhat az a helyzet, hogy egyáltalán nem éri meg változtani az áron (példa), mert még az extraadóval együtt is így lesz a profit a legmagasabb. De előállhat olyan eset is, hogy az adóemelésnél nagyobb mértékben emelkedik az ár. Világos, hogy eme két szélsőséges eset között pedig rengeteg egyéb variáció létezik. Azt kell látni, hogy itt egy komoly és komplex közgazdasági problémáról van szó, ahol annak kijelentése, hogy "de úgyis velünk fizettetik meg", csupán politikai hangulatkeltésre jó.
Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy ez érintett cégek szó nélkül benyelik majd az összeget, mert ezzel együtt is brutális summát szakíthatnak. Arról nem is beszélve, hogy az SZJA-változások a középréteg vásárlóerejét várhatóan nem jelentéktelen mértékben fogják növelni, ennek nyertesei pedig éppen ezek a cégek lehetnek. Hogy tényleg így lesz-e, azt majd jövő ilyenkor meglátjuk. Ami biztos, hogy a balos riogatás egyrészt megalapozatlan, annak tükrében másrészt pedig pláne vérlázító, hogy pár hónapja még a "fizessenek a gazdagok!" -tematika volt napirenden.
Hasonlóan álságos a magánnyugdíjpénztárak befagyasztása kapcsán terjesztett suttogó propaganda, miszerint itt arról lenne szó, hogy a Zorbán ellopja a pénzt. Álságos azért, mert nyilvánvalóan nem erről van szó, de ha még erről is lenne, akkor is álságos lenne, Gyurcsány ugyanis pontosan ugyanezt csinálta meg 2007-ben, csak akkor ez érdekes módon nem érte el a hisztizők ingerküszöbét:
"volt olyan negyedév, amikor az összes magánnyugdíj-pénztári tagdíjbevétel 95 százalékát be nem azonosított tagdíjként tartotta nyilván a pénzügyi felügyelet." (bővebben)
Az egyébként, hogy ezt az aduász érvet nem nyomatja teli torokból a jobboldali média, miközben egészpályás letámadás zajlik az ügy kapcsán, ismételten és sokadszorra bizonyítja amatőrizmusokat, illetve magyarázattal szolgál arra a megdöbentő jelenségre is, hogy bár papíron nincs már baloldali médiatulsúly, tematizációs képesség tekintetében még mindig klasszisokkal jobbak. Hogy a jelenlegi befagysztás kapcsán pontosan miről is van szó egyébként, azt Meister leírta.
UPDATE: Gyurcsány: "A kormány le akarja nyúlni a nyugdíjpénztárosok pénzét. Ez kérem szépen lopás. Ez nem kölcsön, ez lopás" -hát igen, Feri, te már csak tudod.
