Háromnegyed

"Budapesten 2006. október 23-án a kora délutáni órákban erőszakos, garázda magatartást tanúsító tüntetők - kordonszolgálatot ellátó - rendőrökre támadtak ... a demonstrálok kukákat, padokat, vízcsapokat, autókat rongáltak meg és gyújtottak fel, valamint molotov koktélokkal, kövekkel, egyéb tárgyakkal támadták a rendőröket. Ennek hatására került sor a tömegoszlatás elrendelésére." 

(itt eredetileg ez a videó állt, később cseréltem ki a kamera felvételére)

Különösebb túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy igazuk lett azoknak, akik cigány-magyar polgárhaborút vizionáltak Magyarországon: a kedd éjszakai eseményeket nyugodtan tekinthetjük eme háború nyitányának. Az elmúlt pár nap történései rengeteg tanulsággal szolgáltak, akár egy komolyabb tanulmány kiindulópontjai is lehetnének, olyan szép látleletét adják a posztkommunizmus elitjének és értelmiségének. Pár triviális megállapítás következik, a teljesség és a mélyebb összefüggések feltárásának igénye nélkül.

1. A fősodratú média teljesen alkalmatlan a cigányokkal kapcsolatos ügyek korrekt ismertetésére, még a legnyilvánvalóbb esetekben is vagy szándékosan, vagy a politikai korrektségnek való megfelelés kényszeréből cigánypárti. Összecsapásként, tömegverekedésként hivatkozik 80-100 cigány lincselési kísérletére, melynek csupán azért négy összevert és nem holttá vert magyar a mérlege, mert az amúgy a helyzet magaslatán bőven nem lévő rendőrök oda bírtak érni.

2. Pintér Sándor alkalmatlan a posztjára. Pár nappal azután, hogy a helyszínen járt, és kijelentette, hogy rend van, teljes káosz alakult ki a településen. Sem jelenléte, sem a két nap alatt meghozott, draskovicsi mélységeket idéző jogszabálya, sem a személyes utasítására történt jogszerűtlen őrizetbe vételek nem bizonyultak alkalmas eszköznek a rend helyreállítására. Bármi legyen is az a rejtélyes indok, bármi legyen is Pintér kezében, ami által pozíciója Orbán kormányában megkérdőjelezhetetlen, itt az ideje megszabadulni tőle. Nem lehet olyan titok, nem lehet olyan adu Pintér kezei között, melynek elfedése Orbán és a Fidesz számára megérhetné, hogy ő továbbra is pozícióban maradjon.

3. Az LMP végre a legnaívabbak számára is kimutatta a foga fehérjét, mikor az amúgy jelentéktelen, és nem mellesleg már jóval a mostani események előtt, április elején meghirdetett véderős táborozást belföldi és nemzetközi hisztériakeltésre használta fel, a szintén jóval előre megszervezett buszoztatást menekítésként tüntette fel, a cigányok között pedig indokolatlanul pánikot keltett. Fő támogatójukat, az amcsi Richard Fieldet normális országban minimum a kiutasítás, de sokkal inkább a letartóztatás veszélye fenyegetné, az eseményekben játszott szerepe, a cigányok által az USA-nál kért tömeges menekültstátusz és a történések tengeren túli sajtóvisszhangja kapcsán ugyanis még a legnaivabb megfigyelőben is megalapozottan kell felmerüljön a titkosszolgálati kapcsolat gyanúja.

4. Gyurcsány Ferenc ismét tanúbizonyságát adta, hogy egy hazaáruló  senkiházi, nem mellesleg elmekórtani eset. Itt a link, kifejtés nem szükséges.

5. Az eset megítélése szempontjából lényegtelen, hogy egyébként a Véderő ideológiai háttere vállalható-e, lényegtelen, hogy szándékos provokáció vagy rossz helyzetfelismerés okán táboroztak-e ott ahol, lényegtelen, hogy helyes döntés volt-e részükről visszatérni hétfőn a faluba. A lényeg az, hogy sem a volt gárdás járőrözés, sem a véderős jelenlét során bizonyítható tettleges atrocitás cigányokat nem ért, és a becsületes, tisztességes magyar és cigány lakosonak semmi okuk nem volt, mert semmi okuk nem is lehetett arra, hogy ezen szervezetek jelenléte bennük félelmet ébresszen. Hogy mennyire nem volt rá okuk, azt jól mutatják a helyiek Pintérrel folytatott beszélgetéseiről készült beszámolók, vagy az a tény, hogy a Véderő és a szebbjövős polgárőrség tagjait saját házaikban látták vendégül az ittlakók. Az pedig nemhogy elítélendő, hanem egyenesen üdvözlendő, hogy az egyébként az egész mostani eseménysort hosszas évek terrorjával, bűnözésével kiváltó, a helyieket rettegésben tartó réteg végre maga alá fosott egy kicsit. És ki kell mondani még egyszer, hogy guszustalan és nyíltan hazaáruló az LMP-s és velük szövetséges balos 'civilek' azon eljárása, ahogyan eme jogos önvédelem kapcsán kialakult feszültségekre rájátszva országos és nemzetközi botrányt csináltak, hiszterizálták a komplett cigányságot, és politikai haszonszerzésük ürügyén minden lelkiismeretfurdalás nélkül képesek voltak a megfélemlített magyarokat és a nekik segítő kezet nyújtókat elnyomónak, nácinak, a települést évek óta rettegésben tartó cigányokat pedig elnyomottnak és megfélemlítettnek beállítani.

6. Költői kérdések: Hol voltak a jogvédők, hol voltak a fizetett buszok, hol volt a nemzetközi sajtó, amikor Galgagyörkről valóban a túlélésük érdekében kellett evakuálni egy magyar családot? Hol maradt a nemzetközi botrány, mikor az egyébként igen zavaros titkosszolgálati hátterű romagyilkosságok történtek? (Az ezzel kapcsolatban most zajló per is megérne egy misét egyébként.)

6. Még ha elfogadjuk azt az állítást, hogy itt bizony jobboldalról is kőkemény provokatív fellépés zajlott, akkor is azt kell mondanunk, hogy ennek csak örülhetünk! Így ugyanis a szőnyeg alá seprés helyett legalább felszínre kerültek a problémák: a baloldali értelmiség ismét megmutatta valódi arcát, illetve ismét bebizonyosodott, hogy a politikai korrektség mentén kikövezett, a cigánybűnözés (de felőlem bárhogy hívhatjuk) tényét elismerni nem képes út zsákutca, és erről a Fidesznek sürgősen le kell térnie.

UPDATE: Nem, fel sem merült Pintér távozása, ellenben tényleg komolyan gondolják, hogy versenyre kelnek a draskovicsi életművel:

Szijjártó Péter kifejtette: a javaslat értelmében két évig terjedő börtönnel lennének büntethetők azok, akik másokban félelmet és riadalmat keltve a közrend fenntartására irányuló vagy annak látszatát keltő akciókat szerveznek arra vonatkozó felhatalmazás nélkül. Azok pedig, akik valamilyen közösséggel szemben fenyegető, a közösségben félelmet keltő akciókat szerveznek, vagy ilyenekben vesznek részt, három évig terjedő börtönbüntetéssel lennének sújthatók.

Nem találok szavakat...

Ajánlott írások (igen, ezúttal muszáj kurucot olvasni, a fősodratú híradások vállalhatatlanul szarok):

 Kuruc.info beszámoló
 Szent Korona Rádió beszámoló
 Kemény lista: Íme a legveszélyesebb magyar települések (Heti Válasz cikke a kuruc által szkennelve)
 Gyöngyöspataiak levele a valós állapotokról


A tegnap megígért, ma pedig már ki is hirdetett gárdaellenes rendelet kapcsán fogalmazódott meg bennem a fenti kérdés. Az a mód, ahogyan a Jobbik faluról falura haladó hódító kampánykörútját a kormány kezelni próbálja, egy az egyben az előző klientúra alatt megszokott gyakorlatot idézi. Ezt az egy nap alatt megalkotott abszurd gumijogszabályt bizony Drazsé is megirigyelné:

Közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése
10/D.   §   (1)   Aki   közterületen   vagy   nyilvános   helyen   olyan,   a   közbiztonság,   közrend   fenntartására   irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy ilyen tevékenység látszatát kelti, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.”

Ehhez kommentár sem szükséges. Hiába készült el azonban rekordgyorsasággal ez a förmedvény, az események máris túlléptek rajta: az LMP-s bagázs végre a legnaivabbak számára is kimutatta foga fehérjét, és hathatós amcsi támogatással Zámoly újrajátszásával teszi éppen szopóágra a kormányt. Galaktikus hülyeségcunami vár ránk az ünnepek alkalmából, lesz miről írni a jövő héten. Ajánlott írások:

 Kuruc.info tudósítás
 Nagypénteki felfordulás (Mandiner)


Ahogyan az várható volt, a hetek óta tartó balos hisztériát a médiatörvényéhez hasonló kritikátlansággal veszi át és szajkózza vissza a napokban a nyugat. Szokás szerint a német sajtó viszi a prímet. Várhatóan ugyanaz lesz ismét a forgatókönyv, mint a legutóbbi esetben: pár hétig megy a hörgés, Orbánék eljátsszák a kettős kommunikációt belföldön és külföldön, aztán mikor már mindenki megunta a témát, megy a süllyesztőbe a dolog.

Attól még persze, hogy a szokásos hülyekeresztény-abortusztiltó-demokráciaromboló kulcsszavakra épülő rinyálás egy vicc, továbbá Gyurcsány és elvbarátainaik hangos tiltakozása és köztársaságozása lakmuszként jelzi számunkra, hogy az új alaptörvény sokkal jobb, mint a régi, az alkotmány messze nem tökéletes. Érdemi, komolyan vehető kritikát azonban eddig csak jobbról olvastam. Komoly gond egyrészt, hogy bármely új kormány a költségvetés elfogadási procedúráján keresztül szabotálható, és nagyon komoly probléma, továbbá nehezen magyarázható, hogy több más, a jobboldali szavazók döntő többsége által támogatott, többek között a lusztrációra, az ügynökmúlt feltárására, vagy a magyar földtulajdon védelmére vonatkozó javaslat kimaradt az új szövegből.

Mindent összevetve, az alkotmányozás kapcsán ismét csak az látszik, hogy egyrészt a Fidesz továbbra is amatőr a taktikus politizálás terén, másrészt semmit nem értett meg a hatalmi harcok mechanizmusából. A pártban szentül hiszik, hogy bármi áron meg kell nyerni az összes szakmai és ideológia csatát minden fronton, és nincs az a pofon, amibe ne érné meg beleállni. Ebbéli hitükben sem az elmúlt időszak elsősorban ideológiai és érzelmi síkon begyűjtött pofonjainak immár a népszerűségvesztésben kumulatívan jelentkező hatása nem ingatja meg őket, sem az, a múlt ismeretében  könnyen belátható tény, hogy bármilyen bebetonozott kétharmados, négyötödös, ötnegyedes jogi környezetet is építenek maguk köré, a szocik fényévekkel kreatívabbak törvénykezésben és kiskapuk megtalálásában, és egy esetlegesen elvesztett választás után 50,01%-os többség birtokában is napokon belül fogják kukába dobni vagy csak szimplán leszarni az összes szimbolikus jogi kreálmányt (ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ilyen irányú ötletelés már el is kezdődött).

Mivel a Fidesznek sem ahhoz nincs töke, hogy a valóban karateres nemzeti követeléseket beemelje az alkotmányba (bár a hazai és nemzetközi hiszti így is pont akkora, mintha ezeket megtette volna), sem ahhoz, hogy Budaházy helyett Gyurcsányra és bagázsára rohassza rá a műanyag lakatot, egyetlen járható út maradt csupán számukra. A nyerhetetlen ideológiai vitákban való kontraproduktív részvétel helyett minden erejükkel  egy élhetőbb Magyarország, egy hosszú távon bíztatóbb jövőre tekintő haza megteremtésén kell dolgozniuk. Ahhoz pedig, hogy ebbéli törekvésükben sikereket érjenek el, az alkotmány szövegének vajmi kevés köze van. Ajánlott írások:

 Betonból Kukába? (Török G.)
 Új világot hoz-e a Fidesz új alkotmánya?


Harmadszor fogom írásomat ugyanazzal az idézettel kezdeni:

"Igenis komoly veszélyként kell említeni egy létező jelenséget: a jobboldali érzelmű emberekben az elmúlt évtizedekben felhalmozódott temérdek frusztráció hatalmi helyzetben könnyen vezethet elviselhetetlenül arrogáns stílusú túlkompenzációhoz. Azaz véleményem szerint kerülendő minden olyan verbális gesztus és konkrét cselekvés, mely úgymond a baloldali kurzus megalázásának szándékán kívűl egyéb kommunikálható eredménnyel nem jár"

Szomorú látni, hogy az Alkotmánybírósággal való teljesen felesleges szívózás körüli felháborodásból és a médiatörvény módosítása kapcsán kialakult hisztériából a Fidesz semmit nem tanult, sőt: az elmúlt heti produkcióival a kisstílű arrogancia és a butaság olyan mélységeibe küzdötte le magát a kormánypárt, ahová még legelvakultabb híveik sem követték őket. Remélem Orbán Viktor olvas legalább Heti Választ, mert ha más nem, akkor Stumpf András határozott állásfoglalása egyértelműen kéne jelezze számára, milyen komoly a gond. Lázár János városi közgyűléses dumája a teljes szöveg ismeretében kitűnő kommunikációval még magyarázható lenne, a Ferihegy átnevezése kapcsán megejtett kicsinyes bosszú azonban már úgy sem. A változatlanul impotens fideszes kommunikáció mellett pedig kisebbfajta atombombaként hatnak ezek az ügyek a tömegbázisra. Tulajdonképpen meglepő, és pusztán az ellenzék szétesettségének köszönhető a lemorzsolódás látszólagosan lassú üteme. Az ilyen ügyek azonban csak lassan szivárognak le a társadalom szélesebb rétegeibe, és elhúzódva fejtik majd ki teljes hatásukat.

A legnagyobb gond ezekkel a szimbolikus, közvetlenül azonban a széles tömegek mindennapjait nem érintő botrányokkal, hogy feleslegesen szűkítik a gazdasági és társadalmi szempontból ténylegesen szükséges, viszont rövid távon népszerűségvesztéssel járó intézkedések mozgásterét. A tavaszi újabb gazdasági intézkedéscsomag ahelyett, hogy végre komolyabban hozzálátott volna közismert problémák (társadalmi ellátórendszerek, segélyezés, közbiztonság) megoldásához, ismét csak a felszínt kapargatta, és ugyanaz a gyáva, töketlen hozzáállás érződik ki mögüle, ami már 2006-ban is megakadályozta Orbánékat abban, hogy az ország érdekét saját népszerűségük kockáztatása árán is képviseljék. Paradox módon éppen ennek isszák most meg a levét, a szocik szerencsétlenkedése kapcsán kialakult helyzetben ugyanis hiába ígérték, messze nem lesznek képesek csodát tenni. Hiába a kétharmad, hiába van itt a lehetőség, hogy az elszakított magyarok szavazatait mintegy biztonsági tartalékként használva bevállaljanak radikálisabb döntéseket, nem képesek vele élni. Bár egyértelműen csak pár év távlatából tudjuk majd megítélni, laikusként a megváltoztatott adórendszer, a nyugdíjrendszer finanszírozási kényszerének rövid távú csökkentése, a beígért, de megvalósulni még nem igazán látszódó állami karcsúsítás, és a többi intézkedés, melyeket jelentéktelenségük okán már nem is nagyon tudunk emlékezetből felidézni, közel sem biztos, hogy meghozzák a várt fordulatot.

Ha pedig az emberek nem éreznek majd életkörülményeikben számottevő javulást, akkor bizony az ilyen ügyek bőven elegendőek lehetnek arra, hogy elforduljanak a Fidesztől. Ennek veszélyét a 2002-es trauma után a párt nem elég hogy nem képes komolyan venni, látszólag még rá is játszik a mélyen berögzült sztereotípiákra, a józanabb hangok jobbról pedig süket fülekre találnak. Ha ez így megy tovább, a következő időszak nagy kérdése az lehet, hogy ki lesz képes a csalódottakat maga mellé állítani. A magyar választókat ismerve sajnos minden okunk megvan a pesszimizmusra.

Ajánlott írások:

 Ferihegy - Ki védi meg a Fideszt?
 Stumpf András írása
 Török Gábor a csökkenő támogatottságról (+1)