Ahogyan az várható volt, a hetek óta tartó balos hisztériát a médiatörvényéhez hasonló kritikátlansággal veszi át és szajkózza vissza a napokban a nyugat. Szokás szerint a német sajtó viszi a prímet. Várhatóan ugyanaz lesz ismét a forgatókönyv, mint a legutóbbi esetben: pár hétig megy a hörgés, Orbánék eljátsszák a kettős kommunikációt belföldön és külföldön, aztán mikor már mindenki megunta a témát, megy a süllyesztőbe a dolog.
Attól még persze, hogy a szokásos hülyekeresztény-abortusztiltó-demokráciaromboló kulcsszavakra épülő rinyálás egy vicc, továbbá Gyurcsány és elvbarátainaik hangos tiltakozása és köztársaságozása lakmuszként jelzi számunkra, hogy az új alaptörvény sokkal jobb, mint a régi, az alkotmány messze nem tökéletes. Érdemi, komolyan vehető kritikát azonban eddig csak jobbról olvastam. Komoly gond egyrészt, hogy bármely új kormány a költségvetés elfogadási procedúráján keresztül szabotálható, és nagyon komoly probléma, továbbá nehezen magyarázható, hogy több más, a jobboldali szavazók döntő többsége által támogatott, többek között a lusztrációra, az ügynökmúlt feltárására, vagy a magyar földtulajdon védelmére vonatkozó javaslat kimaradt az új szövegből.
Mindent összevetve, az alkotmányozás kapcsán ismét csak az látszik, hogy egyrészt a Fidesz továbbra is amatőr a taktikus politizálás terén, másrészt semmit nem értett meg a hatalmi harcok mechanizmusából. A pártban szentül hiszik, hogy bármi áron meg kell nyerni az összes szakmai és ideológia csatát minden fronton, és nincs az a pofon, amibe ne érné meg beleállni. Ebbéli hitükben sem az elmúlt időszak elsősorban ideológiai és érzelmi síkon begyűjtött pofonjainak immár a népszerűségvesztésben kumulatívan jelentkező hatása nem ingatja meg őket, sem az, a múlt ismeretében könnyen belátható tény, hogy bármilyen bebetonozott kétharmados, négyötödös, ötnegyedes jogi környezetet is építenek maguk köré, a szocik fényévekkel kreatívabbak törvénykezésben és kiskapuk megtalálásában, és egy esetlegesen elvesztett választás után 50,01%-os többség birtokában is napokon belül fogják kukába dobni vagy csak szimplán leszarni az összes szimbolikus jogi kreálmányt (ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ilyen irányú ötletelés már el is kezdődött).
Mivel a Fidesznek sem ahhoz nincs töke, hogy a valóban karateres nemzeti követeléseket beemelje az alkotmányba (bár a hazai és nemzetközi hiszti így is pont akkora, mintha ezeket megtette volna), sem ahhoz, hogy Budaházy helyett Gyurcsányra és bagázsára rohassza rá a műanyag lakatot, egyetlen járható út maradt csupán számukra. A nyerhetetlen ideológiai vitákban való kontraproduktív részvétel helyett minden erejükkel egy élhetőbb Magyarország, egy hosszú távon bíztatóbb jövőre tekintő haza megteremtésén kell dolgozniuk. Ahhoz pedig, hogy ebbéli törekvésükben sikereket érjenek el, az alkotmány szövegének vajmi kevés köze van. Ajánlott írások:
Betonból Kukába? (Török G.)
Új világot hoz-e a Fidesz új alkotmánya?
