"Igenis komoly veszélyként kell említeni egy létező jelenséget: a jobboldali érzelmű emberekben az elmúlt évtizedekben felhalmozódott temérdek frusztráció hatalmi helyzetben könnyen vezethet elviselhetetlenül arrogáns stílusú túlkompenzációhoz. Azaz véleményem szerint kerülendő minden olyan verbális gesztus és konkrét cselekvés, mely úgymond a baloldali kurzus megalázásának szándékán kívűl egyéb kommunikálható eredménnyel nem jár"
A választások idején írtam mindezt, és úgy tűnik, lassan vesszőparipámmá válik a fenti idézet, hiszen immár másodszor hivatkozok rá. A médiatörvény kapcsán kialakult hisztéria minden eddiginél világosabban mutatta meg, mennyire valós veszélyről van is szó. A Fidesznek ez a remek húzása gyakorlatilag visszahozta a szarból az ellenzéket. Török Gábor volt olyan kedves, és nagyon precízen fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos véleményemet:
Továbbra is állítom, hogy mindez "csak" politikai vakság és önsorsrontó politika, nem pedig a diktatúra építésének fontos állomása – ezért is vallom, hogy a szándékokra vonatkozó külföldi bírálatok egy része valóban túlzás, félreértés vagy pánikkeltés. Ennek ellenére olyan veszteségeket szenvedett és szenved el a kormány az amúgy a fontos ügyekhez képest huszadrangú médiatörvény (értsd: természetesen nem a sajtószabadság huszadrangú, hanem a médiatörvény módosítása volt az a valóban fontos ügyekhez képest) miatt, amelyeket egyáltalán nem kellett volna, s ezek alapvetően nehezíthetik meg a valóban lényeges célok érvényesülését. Ha a Fidesz engedi, hogy ebben a helyzetben a „szemben a világgal” heroizmusa hassa át és terelje a politikai irracionalizmus irányába a működését, akkor sorsa nem nagyon lehet más, mint a biztos bukás. Lehetetlen, hogy ez megérje.
Két kiegészítést szeretnék tenni ezzel kapcsolatban. Szeretném ugyanakkor leszögezni, hogy ezek egyike sem mentség a Fidesz balfaszkodására.
Egy: azt azért beláthatjuk, hogy a nyugati média és az Eu politikusai felől érkező kritika nem annak tudható be, hogy az elmúlt nyolc év ámokfutása melleti asszisztálás után nagy hirtelen mindenkiben feltámadt a demokrácia védelmére irányuló buzgó tettvágy. Itt csupán annyi történt, hogy a Fidesz az EU-Elnökség kezdetére időzítve feladott egy hatalmas labdát, melyet Magyarország tökének megszorongatása érdekében, vagy éppen saját belpolitikai pecsenyéjük sütögetésének kapcsán az EU politikusai és nagy halai nem átallottak lecsapni.
Kettő: Mindazok, akik cinikus összekacsintással a piacra hivatkoztak, mikor a hirdetők minden gazdasági racionalitást figyelmen kívűl hagyva előnyben részesítették a baloldali lapokat, akiknek semmi gondjuk nem volt a Pannon Rádió kormányváltás utáni felszámolásával, akik egyszer sem emelték fel a szavukat, fehérítették ki a profilképüket a facebookon, mentek el tüntetni a 2006-os és az azt követő rendőri és igazságszolgáltatási önkény és terror ellen, akik szerint a Buda 1541-es elfoglalásának történelmi jelentőségét (ja nem, bocs, a Holokausztét) kétségbe vonó véleményeket büntetni hivatott törvény teljesen rendben van, akik nagyban drukkoltak, mikor Draskovicsék megpróbálták megszüntetni a Kurucinfót, akiknek a lámpavasra húzás eléggé jogosnak nem tekinthető követelése helyett egy fikarcnyi ejnye-bejnyére sem futtotta, mikor Veres János drogügybe próbálta keverni a Célpont riportereit, akiknek egy szisszenésre sem futotta, amikor Pál Gáborra és Villány Károlyra ráküldte embereit Szilvásy, miután azok lesencefalui építkezése kapcsán oknyomoztak, akiknek nem érte el az ingerküszöbét, amikor Pindroch Tamást Keller feljelentése hatására rabosították, azok jobban tennék, ha a hisztériakeltés helyett a laposkúszás műfaját gyakorolnák, máskülönben nem lesznek hitelesek. Még akkor sem, ha egyébként demokráciaféltésüket a Washington Postban vagy az Economistban adják elő.
Miközben immár lassan egy hónapja tart a hiszti, egyáltalán nem kap figyelmet egy, a magyarság sorsát és a hosszú távú nemzetstratégiát alapvetően meghatározó fordulópont: 2011-től kérvényezhetik a magyar állampolgárság felvételét -vagy ha úgy tetszik, visszaállítását- az elszakított magyarok. Nem csak az lesz érdekes, hogy hányan élnek majd a lehetőséggel, hanem az is, hogy a politikai képviseletet jelenleg ellátó magyar pártok vezetői élnek-e vele, és döntésüket a magyarok miként ítélik majd meg. Mindez bővebben kifejtve itt olvasható, kötelező írás!
