Nélküled ugyanis sohasem lett volna Orbánéknak kétharmada. Ha van elévülhetetlen érdemed, ez egész biztosan az. Reméljük, hogy a többi "érdemes" cselekedeted sem évül el, és azt majd a szoci nyomás alól felszabadult magyar igazságszolgáltatás is honorálni fogja. ;)
Ezzel a kötelező részt le is tudtam, haladhatunk tovább.
A Fidesz tehát kibekkelte, a kampányban sem vétett végzetes hibát, így végül is megérdemelten kapta meg a kétharmados többséget. Magyarország jövője azonban nem most, hanem a következő négy évben dőlhet majd el: kivégzését lakossága jelenleg csak elnapolta, a kegyelmi kérvényt azonban majd négy év múlva bírálják el. Most megtudtuk: egyedül Orbánon múlik majd, milyenre sikerül ez a kérvény. Röviden nézzük hát át, mi minden hátráltathatja majd munkájának sikerét, kik lehetnek legnagyobb ellenségei.
1. A Fidesz
Bután hangzik, de valójában logikus: a sikeres négy év legnagyobb kerékkötője éppen a párt, és annak 262-263 képviselője (na és persze a háttermeberek, az önkormányzati képviselők) lehet. Borzasztó nagy tehertétel ugyanis egy ekkorára duzzadt párt. Statisztikailag ugyanis előbb-utóbb lesznek olyan képviselők, akik elkezdenek majd hülyeségeket csinálni, a balos média és értelmiségi holdudvara pedig alig várja, hogy levezethesse most felgyülemlett frusztrációját. Világos, hogy a legapróbb botlásra is ugrani fognak, fel fogják nagyítani, és évekig fel fogják azt hánytorgatni. A kayaibrahim, a szőlőbányák csak kutyafüle volt ehhez képest. Mindebből pedig következik a második pont.
2/a. A rossz médiapolitika.
Ez valójában baromi egyszerű. A helyes médiapolitika a következő módon néz ki: 1) A kormányzás első napjára Lovas István elkészíti azon médiamunkások listáját, akikre a továbbiakban a közszolgálati médiában nincs szükség, továbbá készen áll annak a két kereskedelmi országos csatornának a komplett műsorterve és szerkesztői brigádja, amelyek az RTL Klub és a TV2 helyén kezdik meg a kormányzás második napján a működésüket. 2) A második napon a TV2 és az RTL Klub befejezi a működését, a közszolgálatból pedig eltávolításra kerülnek azok a dolgozók és azok a háttéremberek, akik az említett listán szerepelnek. 3) Szép nyugodtan ki kell várni azt a három napot (72 órát), amíg a korábban az SZDSZ-t éltető értelmiség elsírja 68-as gyökerű nyugati barátainak, amerikának, satöbbinek az őt ért szörnyű sérelmeket, elolvasni a szörnyülködő nyugati cikkeket, azokon jót röhögni, majd a csoda elmúltával, azaz 72 óra múlva a médiával többé nem kell foglalkozni. 4) Három hónap múlva örömmel konstatálni, hogy az átlagos választópolgárban keltett megrökönyödés a demokrácia és a szólásszabadság lábbal tiprása miatt immár a Sláger és a Danubius kapcsán érzett felháborodással analóg módon elévült, és ugyanolyan örömmel nézi meg a Bud Spencer-film után a Napló c. műsort Ókovács Szilveszterrel, ugyanolyan (vagy még nagyobb) örömmel nevet a a Heti Hetesen Fábry Sándorral, mint amilyen örömmel anno Svábyt és Gálvölgyiéket nézte. Bármilyen médiapolitika, ami ettől eltér, kevésbé lesz eredményes. Az eredményesség minimuma egyébként nem a mostani állapot, hanem a fentiekben vázolt és a jelenlegi helyzet között félúton található öszvér megoldás esetén érhető el. Meglátjuk majd, hová jutunk.
2/b A megfelelési kényszer.
Az a szellemi állapot, melyben tartózkodva a jobboldali értelmiség felesleges része a fenti kívánatos médiapolitikát megvalósíthatalannak tartja, mert valamilyen nem létező, nem releváns, semmilyen szavazó által el nem várt, imaginárius követelményrendszernek kíván megfelelni. (a megfelelési kényszer nyilván más szituációkban is tetten érhető, súlyosan gátló tényező lehet)
2/c A lustaság, nemtörődömség
Itt most arra a jelenségre gondolok, hogy jellemzően nem a Fidesz hivatalos forrásaiból, hanem blogok, fórumok kommentjeiből derül ki a leghamarabb az aktuális szoci vád, csúsztatás mögött a turpisság.
3. Az új magyar baloldal.
Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb majd a magyar baloldal feltámad jelenlegi tetszhalott állapotából. Nem igazán lehet még erről sok konkrétumot írni, mert rengeteg a kérdőjel, ugyanakkor talán követendő lehet a klasszikus jótanács: amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére! Remélem, hogy minden ezzel ellentétes jel ellenére van tehát valamilyen alapja azoknak a városi legendáknak, mely szerint igazából az LMP mögött is Orbánék machinációi állnak.
4. A Jobbik (?)
Avagy: beteljesedik-e ismét a turáni átok? Valójában ugyanúgy lehet a Jobbik szövetséges, mint ellenség. A különbség a fenti három tényezővel szemben abban áll, hogy itt kettőn áll a vásár: Amennyire a Fideszen, úgy a Jobbikon is múlik, hogy milyen lesz a viszony a két párt között a következő ciklus alatt. Mivel a kétharmad meglett, azt mondanám, hogy jelenleg a Jobbik térfelén pattog a labda. Helyzetük ugyanis nagyon kényelmes: nincs szükségük kompromisszumokra, akkor is nyugodtan mondhatnak népszerűt, követelhetnek lehetetlent, ha értő ember számára világos, hogy amit mondanak, az irreális. Kérdés, hogy az igen heterogén szellemi hátterű párt megtalálja-e majd az arany középutat a jogos kritika és a turbómagyarkodás között. A Fidesz részéről ugyankkor kérdés, hogy a jogos kritikát, netán valamely dédelegetett törvényük elleni szavazást a komcsi szekér tolásának vádjával vagy higgadt, tárgyilagos válasszal kezeli-e majd. Bővebben erről most nem írok, mert van egy olyan érzésem, hogy a Fidesz-Jobbik viszony ennek a ciklusnak még visszatérő motívuma lesz, avagy Molnár Oszkár csupán a kezdet.
5. A túlkompenzációra való hajlam
Függetlenül attól, hogy a fent leírt médiapolitika semmilyen szinten nem vicc, igenis komoly veszélyként kell említeni egy létező jelenséget: a jobboldali érzelmű emberekben az elmúlt évtizedekben felhalmozódott temérdek frusztráció hatalmi helyzetben könnyen vezethet elviselhetetlenül arrogáns stílusú túlkompenzációhoz. Azaz véleményem szerint kerülendő minden olyan verbális gesztus és konkrét cselekvés, mely úgymond a baloldali kurzus megalázásának szándékán kívűl egyéb kommunikálható eredménnyel nem jár. Hogy a konkrét téma kapcsán világos legyen, amit mondok: a kertévék jobbosítása igenis kívánatos, a függetlenség látszatára sem adás , azaz ellenzéki politikusok nem elhívása, elhallgathatatlan dolgok elhallgatása (mint pl. a Kubatov-beszéd skippelés a HírTV-n) az internet korszakában nagyon is kerülendő. Továbbá nem helyes dolog pl, ha úgy nézzük hülyének a választókat, hogy azt ők maguk is észrevegyék. A panelprolizást, nyuggerezést mainstream vonulattá tenni nem szerencsés, akkor sem, ha egyébként jobbos bemondó tolja a kontentot a kertévéken. Nemzeti színház, négyes metró építését félbehagyni nem szerencsés, ha ahelyett utána nem csinálunk valami sokkal faszábbat, vagy nem tudjuk nagyon faszán megindokolni, hogy az adott beruházások míért voltak ésszerűtlenek. 14. havi nyugdíjjal, kamu bulvárkiadványokkal az ellentábor szavazóinak gazsulálni nem szerencsés, ha amúgy polgári pártként definiáljuk magunkat.
5+1. A legjobbak eltaszítása
A Fidesz hajlamos arra, hogy az érdemek elismerése helyett egyéb homályos szempontokat vegyen figyelembe, és akár saját szavazóinak óhajával is szembemenve olyan embereket helyezzen előtérbe, akik legalábbis komoly ellenérzéseket szülnek. Vác, Edelény, és Esztergom példáját lehetne itt most említeni, de azt hiszem, hogy Pintér, Csintalan, vagy Martonyi nevének említése kapcsán is sejtheti az olvasó, hogy mire gondolok.
5+2. A felhígult szavazótábor
Ezt tegnap elfelejtettem, de van erről egy nagyon jó írás a Véleményvezéren, igazából nincs is mit érdemben hozzátenni.
Ezeket sikerült most nagy hirtelenjében összeszedni. A fenti listából is látható, hogy a jó kormányzati teljesítmény önmagában még nem garancia semmire. Ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc nélkül is lehessen legközelebb nagyarányú jobbos győzelem, bizony ezekkel a dolgokkal is foglalkozni kell.