A parlamenti nyitónapon a jobboldal mérsékeltebb fele remekül demonstrálta, hogy legalább két lényeges dolgot nem tanult meg az elmúlt nyolc év történéseiből. Mi is ez a két dolog?
Az egyik, hogy önmagunk megszopatásán kívűl a jogfetisiszta szemléletmódnak semmilyen értékelhető hozadéka nincs ma Magyarországon. Abból a nézetrendszerből, melynek alapján Sólyom ledorgálta a jobbikot, levezethető az elmúlt nyolc év összes ellenzéki kudarca. Mert mit is állít Sólyom? Azt, hogy a törvényeket akkor is be kell tartani, ha azok nekünk nem tetszenek, mert mindennek az alapja a törvényesség, és ennek tiszteletben tartásától vagyunk mi különbbek, jobbak, erkölcsileg tisztábbak az előző kurzusnál.
Nos, ennél károsabb és önsorsrontóbb hozzáállást a mai Magyarországon nehéz lenne elképzelni. Mindennek alapja ugyanis nem a törvény, hanem a józan paraszti ész és a normális erkölcsi értékrend által diktált igazság. A törvény nem egyéb, mint eszköz, ami ideális esetben egybevághat persze a történelmi, kulturális, civilizációs alapokon nyugvó egészséges morális társadalmi igazságérzettel, de csak a retardált emberek nem veszik észre, hogy itt és most, a mai Magyarországon egész egyszerűen nem ez a helyzet. A mellény-problémát illetően pedig csak a retardált, és a fentieket felfogni képtelen emberek gondolhatják, hogy erkölcsi kötelessége lenne bárkinek is egy olyan törvény betartása, amely állatorvosi lova az előző rendszer azon gyakorlatának, hogy a törvényekkel és jogszabályokkal kényük-kedvük szerint élnek vissza.
Éppen ezért egy ilyen törvény betartása a részünkről nemhogy erkölcsi felsőbbrendűségünket, hitelességünket, satöbbinket támasztaná alá, hanem éppen ellenkezőleg azt fejezné ki, hogy az elmúlt nyolc évben folytatott gyakorlatot legitimizáljuk. Vona tehát az egyetlen helyes magatartást választotta, és nagyon helyesen teszi, hogy Sólyommal szemben nem annak a hangos, tébolyult kisebbségnek akar megfelelni, mely szerint a normális erkölcsi értékrend és a józan ész által diktált igazság alapján félelmet keltő és betiltandó egy árpádsávos-oroszlános fekete mellény.
A másik dolog, hogy egyesek az elmúlt időszak történéseinek hatása alatt hajlamosak elfelejteni azt a mindig szem előtt tartandó tényt, hogy egészen addig, míg ki nem esnek végre a Parlamentből, a nemzeti érdekre, következésképpen pedig a jobboldali kormányzásra leselkedő legnagyobb veszélyt a szocialisták és holdudvaruk jelentik, és semmi esetre sem egy nemzeti radikális párt, legyen az adott esetben nekünk bármennyire ellenszenves is.
A történelmi tapasztalatok fényében tehát semmilyen módon nem indokolható az a lépés, hogy ha a szocik voltak olyan kedvesek és elbalfaszoskodták a Jobbik kezébe a nemzetbiztonsági bizottság elnökségét, akkor mi azt a fent már említett tébolyult kisebbség hangos üdvrivalgása közepette, vélt vagy valós politikai érdekeinket mindenen felül állónak tekintve visszajuttatjuk a minket az elmúlt nyolc évben szilvásykkal, draskovicsokkal, laborcokkal megajándékozó szocik kezébe. Másképp megfogalmazva: nem tudok olyan szituációt elképzelni, melyben a nemzeti érdek azt diktálná, hogy ennek a bizottságnak a vezetése a szocik, és ne a jobbik kezében legyen.
Azt pedig, hogy emellett még a parlament legfiatalabb tagjától is elvették az eskü felolvasásának lehetőségét csak azért, mert az illető, Dúró Dóra történetesen jobbikos, teljesen felesleges bunkóságnak tartom.
Egy örömteli esemény azonban mégiscsak történt pénteken: végre elhangozhatott a Székely himnusz a Parlamentben, a nemzetárulók pedig megtették azt a szívességet, hogy kivonulásukkal ne cáfoljanak rá valódi énükre.
További írások a témában:
Elnök úr, ezt nem kellett volna
Hisztizik a cinikus jobbik (kommenteket érdemes olvasgatni)
