Az előző bejegyzésem, mely ismertette az immár lassan két hetes MN-cikket, rengeteg kommentet generált. Ezek egyikében felvetették, hogy valami nem stimmel az adatokkal, mert a Varga-Patrubány-féle tanulmány által kalkulált 500 milliárdos veszteség, és a PSZÁF által számított 0,7%-os reálhozam egyszerre nem lehet igaz. Én ezt akkor annak tudtam be, hogy a veszteség kiszámításánál nem a reálérték megőrzéséhez, hanem egy 100%-ban államapírokba fektető primitív stratégiához képest kalkuláltak. Nem így volt, mikor végre ismét a kezem ügyébe került a nyomtatott cikk (online is fenn van már), láttam, jól írtam le a dolgot.
Az ellentmondás tisztázása érdekében levelet próbáltam írni az mno-n keresztül a szerzőknek, amire válasz nem érkezett. Ellenben a Századvég egy rövid cikkben gyakorlatilag megismételte az MN-cikk állításait, majd a levélben ismertetett fenti ellentmondás két nappal ezelőtt váratlanul téma lett. Tudomásom szerint ezen blogon kívűl az interneten sehol senki sem mutatott rá a problémára, pedig annak felismerése és tisztázása alapvető érdeke lett volna a kormányzatnak, még azelőtt, hogy bármit is kezd a pénztári rendszerrel. Az 500 milliárdos bukó ugyanis messze a legütősebb érv a rendszer felszámolása mellett.
Nos, ezt nagy nehezen végre felismerték a párközeli zsenik is, és Selmeczivel bedobatták azt a közbeszédbe. A Stabilitás Pénztászövetség pedig reagált, balos hírforrások szerint cáfolt. Hogyan is néz ki a cáfolat? Először az állítás még egyszer:
"A 2500 milliárd forintnyi adósság kamatterhe 1998 óta összesen 1050 milliárd forint. Vagyis a pénztárak működési költségeinek levonása után a 2500 milliárdnyi járulékbefizetés fennmaradó részének 1050 milliárd forint hozamot kellett volna termelnie ahhoz, hogy a rendszer nemzetgazdasági szinten ne okozzon vagyonvesztést. Ez sajnos nem sikerült. A magánpénztárakban felhalmozott vagyon értéke ma 3050 milliárd forint, mintegy 500 milliárddal kevesebb a járulékbefizetések miatt keletkezett államadósságnál és kamatainál."
A "cáfolat" pedig így hangzik:
A PSZÁF kimutatása szerint a 2009. július 9. és 2010. március 31. közötti időszakban összesen 64 804 visszalépési kérelem, és 1 386 nyugellátás módosítására irányuló kérelem érkezett be a magán-nyugdíjpénztárakhoz, amelyből 2010. március 31-ig 62 059, illetőleg 1 264 kérelmet fogadtak és számoltak el. A megjelölt időszakban elfogadott visszalépési kérelmet benyújtott pénztártagok egyéni számlájának piaci értéke 89,7 milliárd volt, melyből összesen 88,8 milliárd forintot adtak át a Magyar Állam részére (a különbözet a tagdíj-kiegészítés összege, amely a pénztártagot illeti meg).(...) (a Századvég közleménye) pusztán azt próbálja hibás adatokból kiszámolni, hogy az eddigi hozamokkal a pénztártagok mennyire jártak jól, és ebben kimutat több teljesen értelmetlen számot, ami leginkább azért az, mert a pénztárak nem zártak még le portfóliókat és el sem jutottak a szolgáltatási időszakig.
A lényeges részek kiemelése tőlem. Tehát a szövetség 88,8 milliárdra tud konkrét magyarázattal szolgálni, a többit (410 milliárdot) pedig az igencsak kamugyanús uccsó félmondattal próbálja elintézni. Nos, ezek alapján én azt mondom, továbbra is várjuk a konkrét magyarázatot erre az összegre, valamint ha erre nincs magyarázat, akkor azt, hogy milyen adatok alapján dolgozott a PSZÁF, és azokat ki hamisította meg.
Van egy másik fejlemény is, ez sem lényegtelen. Balos körökben már-már mintegy az őszödi beszéd kapcsán kialakult kognitív disszonancia feloldásaként ünnepelték azt a fotót, melyen a Fidesz áprilisra készült szórólapja látható, rajta a szöveg: "a Fidesz megvédi a magánnyugdíjpénztárakat". Nos, most végre valahára ki bírt derülni (azaz nem a szórólap köröztetésének kezdete utáni max 45. percben, mint az normális kommunikációs stábbal rendelkező jobboldali párttól elvárható lenne), hogy van ennek a füzetkének bal oldala is, és az üzenet ennek fényében "kicsit" más értelmet nyer:
Magyarul a Fidesz a tervezett privatizációtól akarta megvédeni a pénztárakat. De milyen privatizációról van itt szó? Ez nem más, mint az Oszkó-féle T/11079-as törvény, melynek értelmében a következő történt volna ('karácsonyfalvi' kolléga értékes hozzászólását idézem a fenti mandiner-link alól, amúgy érdemes az egész kommentfolyamot végigolvasni):
"Az 1997-es magánnyugdíj pénztár törvény alapján a pénztár jogi személy. A pénztár tulajdona az ide kerülő vagyon, amelynek a kezelését vagyonkezelőkre bizza. Egyrészről a pénztártag a pénztár tulajdonosa, meg nem határozott arányban. Másrészről a pénztártagnak számlakövetelése van azzal a pénztárral szemben, amelynek részben tulajdonosa is. Ez a számlakövetelés az 5.§ (4) bekezdése szerint úgy működik, mint a tulajdonjog (örökölhető, stb.)
Az Oszkó Péter által benyújtott T/11079 sz. törvényjavaslat a péntár tagokat, mint a pénztár tulajdonosait fosztotta volna meg a vagyonuktól, mivel a biztosító rt-knek már a részvényesek lettek volna a tulajdonosai. Természetesen a tagok számlakövetelése fennmaradt volna az rt.-vel szemben is, mint akármelyik banknál egy speciális számlakövetelés. Azonban a pénztár, mint jogi személy vagyona átkerült volna a biztosító rt. tulajdonába. (...)Attól kezdve, hogy a magánbiztosító rt.-k vagyoni kötelezettségére a Magyar Állam válalt volna garanciát, az rt-k megbízhatatlanná váltak volna, hiszen úgyis kifizeti az állam a nyugdíjasokat a törvény garancia kötelezettséget előíró rendelkezése alapján."
A törvény nem lépett végül hatályba, fennakadt az Alkotmánybíróságon. De a szórólapon szereplő ígéret konkrétan ennek a szándéknak a megakadályozása kapcsán született. Magyarul ismét kiderült, hogy a balos propaganda pont az, ami egyébként minden más esetben is volt: aljas, csúsztató, szándékos hazugság, tervszerű megvezetés. A kérdés pedig továbbra is aktuális: fentiek tükrében vajon az Orbán kormány készül-e ellopni az emberek pénzét, vagy netán éppen azok lelkén száradna-e a további vagyonvesztés, akik most az átalakítások ellen a leghangosabban ágálnak?